Badinszky László: Vak Bottyán kuruc tábornok (1933)

36

herben Karvára szállította és 100 hajdúból álló őrséggel s 3 tarackkal újra biztosította a dunai átkelés lehetőségét.1

A hídfő védelmére Csenke-puszta határában Stah- remberg által nemrég betemetett sáncokat újraépittette. A Duna jobbpartján Nyergesújfalu fölötti hegyeket szintén megerősítette, amit aztán a nép „Bottyán sáncainak" hívott.1 2

Az év végén a fejedelem ismét Dunántúlra rendelte Bottyánt és hadait, hol a következő évben, 1707-ben Dunántúl védelmében oly kiváló szerepet játszott.

7. Második házassága. Újabb beütés Ausztriába.

Mint az előző leírásból tudjuk, Bottyán első felesége, Lakatos Judith, kivel 1669 körül lépett házasságra, 1704 végén Esztergomban elhunyt. A Dunántúl táborozó Bottyán 1706 végén, élete hanyatló szakában, másodszor is megnősült.

1706 nyarán a hadakozó felek között fegyverszünet jött létre, mely április 14—július 31-ig tartott. Ezen időt Bottyán Esztergom és Hont megyében fekvő birtokának megszemlélésére használta fel. Ekkor kezdődött ismeretsége második nejével, kinek a szomszéd Nógrád- ban feküdtek birtokai. Második felesége, ghymesi Forgách Julianna, Magyarország egyik legrégibb ősi gazdag családjából származott. Ránk maradt levelek ritka műveltségét és kedvességét bizonyítják. Az esküvőt 1706 végén tartották, de még a mézesheteket sem tölthette nyugod1 A. R. IX. 312. old.

2 A Karva alatti sáncokat még Rákóczi parancsára építették, amidőn Esztergom ostroma előtt a Dunántúlra akart átkelni. E célból a hídfők védelmére Csenke-puszta határában (Csenkevár) és Nyergesújfalun sáncokat hányatott, melyek segélyével teljesen elzárta nemcsak a császáriak dunai összeköttetését, hanem a szárazföldi utat is.