Badinszky László: Vak Bottyán kuruc tábornok (1933)

4. Igái. „Bottyán vár“ feladása. A császáriak visszavonulása.

A Szlavóniában parancsnokló Herberstein eszéki várparancsnok és báró Nehm péterváradi tábornok a parancsnokságuk alá tartozó csapatokkal és az Eszékbe menekült rácokkal Bottyán után siettek, hogy szlavóniai portyázását megtorolják. Távolabbi céljuk a földvári híd megsemmisítése és Fehérvár megsegítése s ezzel a Budánál való összeköttetés újból való helyreállítása volt. Bottyán erejének zöme már Földvárt és Simontor- nyát érte el, amidőn utóvédjét Somogybán Igáinál utolérték és széjjelugrasztották. A császáriak ezután gyorsan Paks mellett termettek és elkezdték Bottyán várát töretni. A várban Bottyán testőrszázadán kívül alig 300 hajdú volt. A többi menekült nép. Bottyán, hogy segítséget hozzon, lovasságával keresztülvágta magát. A várban maradt Hellebronthot pedig utasította, hogy addig tartson ki, amig ő csapatait összevonja és visszatér. Hellebronth a túlerővel szemben nem tarthatta sokáig magát és némi veszteséggel kivonult belőle, hogy Bottyánnal egyesüljön. Hellebronth ellenállása megszerezte az időt Bottyánnak, hogy Földvárnál készenlétben álló csapatait felriassza és a délről előnyomuló császáriakkal szemben védelmi állást foglalhasson el. A terep nagyszerű kihasználásával, balszárnyával a Dunára és Földvárra, jobbszárnyával pedig a Balatonra támaszkodva foglalt védelmi állást. Ezzel a Sió által alkotott természetes akadályt is kihasználta s seregének zömét, mint tartalékot, központiasan Simontornya körül helyezte el.

Bottyán a terepet oly nagyszerűen használta ki, hogy Herberstein és Nehm tábornokok meg sem merték támadni a kuruc állásokat és szégyenszemre támadás nélkül vonultak vissza Szlavóniába.