Badinszky László: Vak Bottyán kuruc tábornok (1933)
24 biztosította Bezerédj Imre, Béri Balogh Ádám és Helle- bronth Jánosnak Sopron, majd Grác környékén és a Balaton mellékén portyázó csapatait. 0 maga augusztus ö-án Esztergom környékére csapott le, a császáriaknak tetemes veszteséget okozott és nagy zsákmányt ejtett. Hogy a várőrség élelmezését megnehezítse, a város alól minden élő jószágot elhajtatott. A Hatvannál táborozó Károlyi Sándor gróf ismételten felhívta Bottyánt, hogy egyesüljön vele, de Bottyán Rákóczi parancsára hivatkozva nem mozdult. Kijelentette, hogy úgysem vihetne magával jelentékeny erőt, mert alig 400 lovas és 300 gyalogos van mellette, a többit Dunántúlra küldte szerteszét való portyázásra. Ha egyébiránt a fejedelem parancsolja, rögtön kész csatlakozni. Rákóczi egyenes parancsára augusztus végén kivonta csapatait Dunántúlról és Érsekújvár, majd Esztergom környékén hadakozott Herbeville csapatai ellen. A császári erők főparancsnokságát Heister helyett Herbeville tábornagy vette át, kit azon feladattal biztak meg, hogy vonuljon Erdélybe és az ott szorongatott helyzetben lévő Rabutint segítse meg. A magyar fővezérlet az Erdélybe küldött osztrák sereg élelmezését akarta lehetetlenné tenni, hogy azt harc nélkül felmorzsolhassa. Ezért teljesen kiürítette azt a területet, melyen az osztrákoknak átvonulniok kellett. A felmorzsolás munkáját az ország nyugati határától a Tiszáig Bottyán hadtestének nyugtalanító vállalatokkal kellett megkezdenie, Károlyi hadtestének a Tisza mentén kellett Her- bevillét feltartóztatni, míg maga Rákóczi Erdély határhegységeiben akart a számítása szerint ide már kimerültén érkező osztrák sereggel szembeszállni.1 Bottyán csapatai, kb. 6000 lovas, a Pesten, Szegeden át délre vonuló tábornagy csapatainak állandóan nvo1 Julier Ferenc: Magyar hadvezérek. Budapest 1931, 291. o.
