Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)
Nemesek, polgárok, koldusok Az 1683-as felszabadító harcok után a város szinte teljesen elnéptelenedett, alig maradt 400 lakosa. Megfogyatkozott a török uralom alatt betelepült rác lakosság is, amelynek nemessége és polgársága elmenekült. Helyükbe új lakók csak Érsekújvár (1685) és Buda (1686) felszabadítása után érkeztek. Legnagyobb részben a feudális kötöttségek elől menekülő jobbágyok, a várőrséghez tartozó katonák és családjaik, valamint az itt maradt rácok népesítették be a várost. A lakosság számát növelték az armális nemesek, valamint a német, cseh és morva területekről beköltöző iparosok. A Széchenyi tér háztulajdonosaiból 1848-ig hetvenhetén nyertek polgárjogot. Nekik már házuk és telkük volt itt, vagy a város más pontján, valamilyen céhnek a tagjai lettek és le tudták fizetni azt az összeget, amellyel felvették őket a polgárok sorába. Többségük Magyarországról, főleg a Dunántúlról érkezett. Kisebb létszámban még fellelhetők voltak a rácok és görögök, akik elsősorban kereskedésből tartották el magukat és családjukat. A tér lakói nevük alapján németek, magyarok és tótok voltak. Az izraeliták aránya megnőtt a 19. század második felében. Szenttamásról többen a szabad királyi városba települtek, itt vettek házat és nyitottak üzletet. Ha a Széchenyi tér háztulajdonosait és lakóit, valamint a téren megfordulókat szemléljük, érdekes tabló tárul elénk. A nemesek száma nem volt magas, ők elsősorban vármegyei tisztviselők voltak. Az értelmiségiek közül 95
