Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

A középkor során mindvégig mint Palacium Zenye, vagy Nagypalotát említik. Ez volt a középkori városháza, valamint a pénzverő kamara háza, a pénzverés országos központja. Ide gyűjtötték az országból a pénzadót, és verték évente az új pénzt.

A palota fontosságát az is bizonyítja, hogy az 1255-ben kiadott királyi város pecsétjén is a Szeny- nye-palotát ábrázolták, s látható, hogy a tatárjárás után már gótikus stílusban építették át.

A palota legfontosabb tulajdonosai közül ki kell emelnünk a III. Béla korában élt Zenie (Szennye) ispán után a Csák nembéli Ugrin mestert és a káptalant. Ők 1276-ban városház céljára adták át a palotát. 1331-ben a Csór nembéli Tamás túróci és körösi ispán, csókakői várnagy szerzi meg 500 ezüst márkáért. 1352-ben, amikor Nagy Lajost is vendégül látták itt, a palota a Garamszentbenedeki Konvent tulajdonába került, s az 1490-es évet kivéve ott is maradt a mohácsi csatáig.

A piactéren tartott vásárok során igen népszerű lehetett a Szennye-patota tőszomszédságában álló Tar Péter kocsmája, amelyet az 1279. évi oklevélből ismerünk.

A tér többi házában módos kereskedők laktak, akik kőből építkeztek. Ezt bizonyítja, hogy 14. századi kváderkövekből álló lakóház fala és középkori pince került elő a 16-os és 24-es számú házak helyén. A 6-8-as számú házak helyén 1279-ben Csák Ugrin ugyancsak kőből épült háza állt, amelynek kődonga boltozatú pincéje máig megvan. A 15-ös számú ház szintén kődonga boltozatú pincéje ugyancsak közép83