Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

A kapu közelében, az udvarnokok városrészében állt a 3. századi római diakónus vértanúról elnevezett Szent Lőrinc templom, amely all. században épült. A 2005-ben folytatott régészeti feltárás leletanyaga azt bizonyítja, hogy a templom román stílusban már korábban is állt. A 14. századra sátortetős, gótikus formában építették át. Szentély részét a Széchenyi tér 26-os szám előtt 1892-ben tárta fel Récsey Viktor. Ezt a régészeti feltárást folytatták 2005-ben a Balassa Bálint Múzeum régészei dr. Horváth István és dr. Lázár Sarolta vezetésével. Ekkor ismét előkerült a templom szentély része - amely az új térburkolaton is jelezve van -, valamint a templomot körülvevő temető.

A templom mellett kis sikátor vezetett le a Dunához, ahol néhány módosabb polgár kőből épült háza emelkedett a nyugati, dunai oldalon.

Ezután a város legnagyobb és legszebb épülete következett, az úgynevezett Szennye-palota, amint azt a 16. századi metszetek is mutatják. Ez egyben elválasztotta az udvarnokok és a latinusok városrészét is.

Zolnay László 1958-ban a mai Széchenyi tér 22- es számú ház udvarán egy kőboltozatú három irányba elágazó pincét talált, felette házmaradványokkal, amelyet a Szennye-patotáyal azonosított. A Zolnay által talált pince valószínű újkori eredetű, s a Fekete Sas Vendégfogadó pincéje lehetett. Az újabb feltételezések szerint a palota a mai 22-18-as számú házak helyén és mellett állhatott, keleti oldala a 15-ös számú ház homlokzatáig tarthatott. Ezt a feltételezést azonban a már említett 2005. évi ásatások nem erősítették meg.

82