Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)
javulást, fejlődést. Ez elsősorban a hatóság részéről volt érzékelhető, amely mindent megtett annak érdekében, hogy a törvény rendelkezései mihamarabb életbe lépjenek. Kruplnaicz Kálmán alispán köriratában szigorú felelősség terhe alatt meghagyta a községi elöljáróknak, hogy a tankötelezettséget maradéktalanul érvényesítsék. A községi bírák végezték el a tankötelesek összeírását, valamint ügyeltek arra, hogy az iskolaépület jó karban legyen. Az alispán és a szolgabíró minden iskolát meglátogatott, hogy megismerjék a községek iskoláinak helyzetét, és szóban is ösztönözzék az elöljárókat a törvények betartására. A hivatal minden igyekezete ellenére az iskolákban eltérő módon reagáltak a rendeletekre. Ez derül ki Németh Antal tanfelügyelő jelentéseiből, amelyeket 1872-es hivatalba lépésétől készített. Elsőként az iskolaszékek tevékenységéről adott tájékoztatást. Az iskolaszék feladata volt többek között, hogy a tanköteles gyermekek beiratkozzanak, s ha beiratkoztak, látogatják-e az iskolát. Bajót, Kéménd, Kőhídgyarmat, Kúrál, Mocs, Bucs, Párkány, Sárisáp s még néhány község iskolaszéke lelkiismeretesen végezte munkáját. Előfordult olyan eset is, hogy az iskolaszékek követtek el mulasztást, mivel nem jelentették a községi elöljáróságnak az iskolában tapasztalt hiányosságokat. Amikor Farnadon számon kérték az iskolaszéket, az volt a válasz, hogy több év óta nincs, aki bíróilag megbüntesse a mulasztók szüleit. Ugyancsak egymást okolták a mulasztásokért Mogyorósbányán, Muzslán. Más esetben, Dágon és Kirván, a mulasztások miatt a bíró szigorú büntetést szabott ki a szülőkre. Sajnálatos, de a jelentésekből azt tapasztaljuk, hogy hiába 72
