Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

ványok következtek. A legalacsonyabb jövedelem az érseki iskolák tanítóinak jutott.

Juttatások: rozs, búza, zab, bor, fa. Fizettek a tanítónak a templomszámadás tisztázásáért, a kántori teendők ellátásáért is. A juttatások nagyobbik részét tették ki a bizonytalan, úgynevezett járulékos jövedelmek. A megye 46 helységéből 22-ben a tanító látta el a jegyzői teendőket is, amiért külön fizetést, 20- 30 forintot kapott. A jegyzői díj mellett orgonálásért, ostyasütésért, temetési harangozásért, felhők elleni és elé való harangozásért külön bér járt. Ezen felül a község helyet adott a közlegelőn a tanító birkájának, szarvasmarhájának, disznajának. A község lakói művelték a tanító kenderföldjét, káposztását és kukoricását. Más helyütt gyertya, só, hús, szén is tartozott még a tanítói járandóságok közé.

A reformkori hiányosságokon próbált enyhíteni az 1867 tavaszán kinevezett magyar minisztérium. A miniszterek között elsőként báró Eötvös József fogott hozzá nagy igyekezettel a népiskolák újjászervezéséhez, hogy ezáltal az oktatást és népnevelést magasabb színvonalra emelje. A népnevelési egyletek létrejötte, a megyei iskola tanácsok megalakítása, az iskolaszékek szervezése mind egy-egy lépcsőt jelentettek az oktatás szervezettségének javulásában.

Az 1868. 38. törvénycikk értelmében tantervet készítettek a népiskolák I-VI., valamint az ismétlőiskolák VII-VIII. osztályának. A tantárgyakat évfolyamok szerint osztották fel. Részletes óratervben határozták meg a tanórák számát.17 Az oktatási törvény pontjait összevetve a tanügyi jelentésekkel már az 1870- es évek elején megállapíthatunk bizonyos mértékű

71