Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

bányász-, illetve ipari településeken kevesebb munka akadt otthon a gyermekek számára.

Az összeírás feltüntette azt is, milyen lakást biztosított az iskola fenntartója a tanítónak. Huszonhárom községben egyszobás, tizenhat községben kétszobás lakásban lakott a tanító. Legjobb volt a lakáshelyzetük Vízivárosban, Bajnán, Nagysápon és Sárisápon, ahol három lakószoba állt a tanító rendelkezésére. A tanítói lakáshoz konyha, kamra, istálló és pince is tartozott. A legjobb állapotú lakás a bajnai tanítónak jutott, ezt Sándor Móric 1843-ban építtette. Sándor Móric más módon is segítette a tanodákat. A sárisápi iskolának 100 pengőforintnyi alapítványt tett a „próbatételek alkalmával magát kitüntetett ifjúság jutalmául". Sárkányban viszont a tanító jobb híján a községházán lakott, és ott üzemelt a tanoda is. Talán ez magyarázza a rendkívül alacsony, 6%-os iskolalátogatottságot.

Összegezve a tanodák épületének és bútorzatának, valamint a tanítói lakásoknak az állapotát, megállapíthatjuk, hogy a legjobb helyzetben a Sándor Móric által fenntartott tanodák voltak. Kielégítő körülményeket adtak az egyházi alapítványok iskolái, de a káptalan és az érsekség kevesebb gondot fordított a népoktatás ügyére. A Pálffy és Baldacci-uradalmak iskolái voltak a legelhanyagoltabbak.

A tanítók jövedelmét vizsgálva rendkívül változatos képet kapunk. Minden községben más és más volt a tanítók járandósága, s ez a tanulók létszámával sem állt mindig arányban. A legjobban a káptalani iskolákban fizettek, majd Sándor Móric és az egyházi alapít70