Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

más 1820-ban vissza nem tért Esztergomba. Ezután 1824-25-ben készítette el az esztergomi egyházmegye vizitációit, amelyből Esztergom vármegyére csak néhány maradt fenn a prímási levéltárban.7 Ezekből tudjuk, hogy Muzslán jó állapotban lévő tanoda működött, melyet a község tartott fenn, a tanító írni, olvasni tanította a gyerekeket. Hasonlóan elfogadható állapotban lévő tanoda működött Kéménden, amelyhez Nagy- és Kisbény is tartozott. Az ún. tavaszi iskolában 150 tanulót tanítottak rendszeresen írásra, olvasásra.8 Kevésbé jó karban lévő iskoláról írnak a vizitációban Magyar- és Németszőgyénben.9 Teljes renoválásra, felújításra szorult a nagyölvedi iskola, ahol egy szűk kis szobában tanultak a gyerekek.10

Ebből az időszakból mindössze öt új iskola felépítéséről van tudomásunk. Dömösön 1823-ban tűzvész pusztította el a templomot és az iskolát, s ekkor építettek újat. Csolnokon 1826-ban, Karván 1828-ban, Kétyen 1830-ban építtetett az érsekség új iskolát és tanítói lakot. 1843-ban Sándor gróf Bajnán emeltetett új iskolát. Esztergom vármegye valamennyi elemi iskolájának állapotáról csak az 1845 utáni évekből nyerhetünk teljes, átfogó képet.11 Az 1839-40-es országgyűlési választmány Bezerédy István vezetésével 1843-ra kidolgozta a népoktatás újjászervezésének javaslatait. Ennek alapján 1845-ben a helytartótanács kiadta új népiskolai rendtartását Magyarország elemi tanodáinak szabályai címmel. A szabályzat célja: „a honi ifjúság külön sorsra s állásához képest józan s erkölcsös nevelést, a magán- és közszükségletekhez mért tudományos oktatást nyerjen s így

66