Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

támaszának - jóval keményebb kézzel próbálta meg átalakítani. 1785-ben Magyarországot tíz kerületre osztotta fel, ezek mindegyikébe több vármegyét sorolva. Esztergom vármegye - Komárommal egyesítve - a győri kerülethez tartozott. A főispáni tisztséget megszüntették, a közigazgatás élére kerületi biztosokat neveztek ki. Az önállóságát ily módon elvesztett Esztergom vármegye tisztikarát és levéltárát Komáromba költöztették; a kerületi rendszerben egyesített megyék első közgyűlését 1786 májusában Tatán tartották meg. II. József halálát (1790) követően a régi rend hamarosan visszaállt.

Az ősi vármegye másodszor mindjárt az 1848-49-es szabadságharc bukása után esett áldozatul a Habsburg központosító törekvéseknek. Előbb, a katonai uralom idején a pest-budai kerületnek rendelték alá, majd 1853-tól területileg is teljesen átszervezték. A Duna bal partján fekvő községeket - a muzslai járást - Komárom vármegyéhez, a kocsi és tatai járásokat viszont Esztergom vármegyéhez csatolták, amelyet a budai cs. és kir. helytartósághoz osztottak be.

1854-ben a helytartótanács egy várossá egyesítette, ugyanakkor a megyefőnökség alá tartozó járássá nyilvánította a négy ősi - már régen összeépült, de addig közigazgatásilag önálló - települést: a szabad királyi Esztergomot, továbbá Vízivárost, Szenttamást és Szentgyörgymezőt. Bár 1860 végén, a Bach-rend- szer bukásával a vármegyét érintő abszolutista szabályozások hatályukat vesztették, az erőszakos városegyesítés egészen 1868-ig fennállt, amikor a vár45