Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

megye és a királyi város közös óhajára visszaállították az eredeti állapotot.

A kiegyezést követő polgári korban ismét új rendelkezések irányították a várost és a vármegyét. 1867-től megszűnt a hercegprímás örökös főispán- sága, s helyére helytartóul Forgách Ágoston került, majd 1871-től valóságos főispánnak nevezték ki. A közigazgatás és a bíráskodás is szétvált, s a megyét a törvényhatósági bizottság, az alispán, a főjegyző és a főügyész irányította.

1870-től új jogi kategória jött létre: a törvényhatósági jogú város. A furcsa elnevezés abból adódott, hogy e városok egyenrangúak voltak, 1870-től egységes szervezetű területi törvényhatóságokkal, és azoktól különálló közigazgatási területi egységeket alkottak. A városi törvényhatóság megyei jogokkal rendelkezett.

A legfőbb testületi szerv a törvényhatósági bizottság volt, melynek összetétele ugyanolyan volt, mint a vármegyék hasonló testületéé. A törvényhatósági bizottság képviselte a város önkormányzatát, és tőle származott valamennyi további önkormányzati szerv és tisztviselő megbízatása. A városi törvényhatóság első tisztviselője a polgármester volt, ellentétben a vármegyében működő alispánnal. A két tisztségnek nem csak az elnevezése, de feladataik és hatáskörük is különböző volt.

Ide tartozott Esztergom is egészen 1876-ig, amikor az ún. községi törvények (XX. te.) értelmében 1876-ban - királyi városi címét megtartva - megszűnt törvényhatósági joga és rendezett tanácsú város lett. Ezt azzal indokolták, hogy lélekszáma nem érte el a

46