Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)
Esztergom kivételével a három város 1703. október 23-án megkapta. A Magyar Országos Levéltár őrizetében lévő Királyi Könyvek (latinul: Libri Regii) a királyi kancellárián vezetett másolati könyvek voltak, melyekbe a király nevében kiadott jelentősebb okiratokat bemásolták, feljegyezték. így a szabad királyi városok kiváltságait is. Mivel Esztergom nem rendelkezett sem a királyi könyvbe való bevezetéshez, sem a kiváltságlevél kiállításához szükséges összeggel, a kiváltságlevél kiállítása elmaradt. Később a város egy helybeli serfőzőtői és mészárostól vett fel kölcsönt, s az illeték lefizetése után Bécsben I. József 1708. február 8-i keltezésű okirattal erősítette meg Esztergom kiváltságait. A Rákóczi-szabadságharc eseményei miatt a megye csak 1710. november 10-én hirdette ki Esztergom kiváltságlevelét. Az országgyűlés pedig 1715-ben a 37. törvénycikkel ismerte el Esztergom kiváltságait. A városi önkormányzat minden fontos területet átfogó privilégiumai (iparűzési, kereskedelmi, vám- és polgárjog, törvénykezési és pallosjog stb.) két további megerősítése (1725, 1807) után a 19. század közepéig - lényegében változatlanul - érvényben maradtak. Még II. József nagyszabású reformtörekvései sem érintették a gazdasági és igazságszolgáltatási ügyeket, amikor a közigazgatás egységesítése érdekében elrendelte, hogy „a szabad királyi városok politikai tekintetben alatta álljanak a megyéknek, amelyeknek területén feküsznek". A vármegyei rendszert - amelyet a „kalapos király" joggal tekintett a nemesi ellenállás legerősebb 44
