Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

A királyi várostól a megyei jogú városig

Bizonyosra vehetjük, hogy a legrégibb vármegye és várispánság Szent István koráig nyúlik vissza, s Esztergom vármegye az elsők között volt Magyarországon, hiszen mint az ország fővárosa királyi és érseki székhely működött. I. István ezt a katonai és bírói szervezetet a királyi birtokok és az azon élő népek, várjobbágyok irányítására hozta létre. Esztergomban a megyét a várispán vezette, majd az egyházi befolyás növekedésével 1270-től a Türje-nembéli Szentgróti Fülöp esztergomi érsek lett a vármegye örökös főispánja, s e tisztét éppen 600 évig meg is tartotta. A nemesi vármegyék megerősödése ellenére nálunk megmaradt az egyház vezető szerepe.

A vár alatti apróbb szórt településekből a királyi város volt a legjelentősebb. A 13. század elejére a Flandriából, valamint Franciaországból, Itáliából származó kereskedők - középkori gyűjtőnevükön a „latinusok" - telepedtek le itt, a mai Széchenyi tér déli felében, az északi részt pedig a királyi udvarno- kok és szolgálónépek lakták. Hogy mi mindennel kereskedtek, azt jól szemléltetik az esztergomi káptalan tarifa-kimutatásai. Disznó, juh ökör és bárány voltak a vevők által legkedveltebb élőállatok. A szerémségi és környékbeli borok, orosz prémek, posztók, viasz, nyúl, mókusbőr ugyancsak a vásárok kedvelt portékái

40