Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

voltak. Az élénk kereskedelem folyamatossága érdekében kiváltságokra és szabadságjogokra volt szükség, aminek feltétele az önálló városi önkormányzat volt. Maguk választották a bírót és esküdteket, s ők ítélkeztek a polgárok felett. Esztergom a 15. századra már személynöki-város lett, tehát a peres ügyekben a tárnokmestert kihagyva egyenesen a királyi sze- mélynökhöz fellebbezhetett. A várost egyéb jogok is megillették. Polgárai maguk választottak plébánost. Országos és területi vámmentességet élvezett. Országos és heti vásárokat tarthatott. Többek között marhatartási, hús- és italmérési jogot is kapott. Saját árui után rév-, vám- és harmincadmentes volt. A királyi hadseregbe meghatározott számú katonát állított ki. 1445-től a rendi országgyűlésre követeket küldött, s az ideköltözők polgárjogot kaptak.

Városaink többsége a szabad királyi kiváltságokat II. András és IV. Béla idején kapta (például Pest 1231- ben, Zólyom 1243-ban, Nyitra 1248-ban).

Esztergom kiváltságlevele - noha a város valószínűleg az elsők között kapta meg - nem maradt fenn az utókorra. A „latin városnak" 1255-ben már önálló pecsétje volt, így kiváltságokkal is bizonyosan rendelkezett. Ismert az 1239. szeptember 29-én IV. Béla által kiállított oklevél, amelyben Róbert, majd Mátyás érseknek engedélyezte, hogy a szolgálatukban lévő népeknek várost építsenek a Víziváros területén. Vámmentességet élvezzenek, s szombatonként vásárt tartsanak A kiváltságok közül a legfontosabb az volt, hogy a város és lakói a királyi fennhatóság alá tartoztak. Ez az évszázadok során többször csorbát szenvedett, mert itt a király, az érsekség és a kápta41