Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

bé erőteljes ipari fejlődés következménye, amely azt eredményezte, hogy a kevesebb tőke többfelé oszlott. További vizsgálódásainknak azonban csak úgy van értelme, ha egybevesszük a királyi várost a másik három mezővárossal, mivel 1895-től ezek már úgyis az egységes Esztergom részei. Eszerint a város népességének 1875-ben 8,48, 1900-ban pedig 7,77 százaléka rendelkezett választójoggal.

A négy település egyesítésével látszólag tehát létrejött egy egységes város, azonban, ha külön-külön megvizsgáljuk e városok társadalmi rétegződését, azt tapasztaljuk, hogy a kép nem egyértelmű. Minden település ugyanis magán viseli azokat a természet- földrajzi és történelmi adottságokat, amelyek a török utáni újratelepüléssel létrejöttek. Az 1895 előtti években a királyi város belvárosi részében a vármegyei és városi hivatalnokréteg lakott. Ugyancsak a belváros hosszanti utcáiban laktak az iparosok és kereskedők. A Dunához közel tímárok, molnárok, szappanosok éltek. Itt találtak otthonra a halászok, a fazekasok, serfőzők és fakereskedők is. A főutcán a kereskedők mellett szinte minden iparág képviselve volt. Közülük számarányban is kiemelkedtek a szabók és a vargák.

A főutcákkal párhuzamos utcákban a csizmadiák, szűrszabók és szűcsök telepedtek le nagyobb számban. A külvárosi részekben, mint a Tabánban, a Ferenc- és Józsefvárosban a földművesek számaránya volt a legmagasabb. Ugyancsak ez a környék volt a nagygazdák, szekeresek, fuvarosok lakóhelye is. A királyi város mellett a többi településen szintén a történelmi előzmények voltak meghatározói a lakosság rétegződésének. Az érseki Víziváros összetételét első38