Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

virilisként szerepeljen. A főkáptalannak, mint intézménynek csak 1900-ra sikerült a 6. helyre felkerülnie.

A város gazdasági elitjének csupán igen kis részét tették ki az iparosok. Számuk 6-10 fő között mozgott a tárgyalt időszakban a virilisek között. A kékfestőket Bayer Károly képviselte, aki apósától, Léhmann Ágostontól vette át műhelyét a mai Kossuth Lajos utcában. Ugyancsak kékfestő volt Farkas Tivadar is.

A kőművesek közül a legtekintélyesebb Pfalcz József volt. Ő építészként is megállta a helyét. Nevéhez fűződnek a város nagy építkezései, s ebből is kiemelkedik a takarékpénztári bérpalotasor a Lőrinc utcában.

A listán szereplő pékek közül a legmódosabb Dóczy Ferenc volt, akkoriban jellegzetes és tekintélyes alakja Esztergomnak. Az Ipartestület elnöke, a Tűzoltó Egylet parancsnoka, s egyben a Tarkaság asztaltársaság elnöke is volt.

A virilisek között szerepeltek a vendéglősök is. Közülük a legtekintélyesebb Schleifer Lajos, a Fürdő Szálló vendéglőse. A szállót 1860-tól apja, Mátyás működtette, majd átadta fiának, Lajosnak az étterem és kávéház üzemeltetésével együtt. Schleifer Lajos volt a „túlparti" Kovácspataki mulatságok vendéglőse is.

Áttekintve a virilisek vagyoni és foglalkozás szerinti megoszlását azt tapasztalhatjuk, hogy a sokéves, vagy éppen évtizedes talpon maradáshoz nem volt elég csak egyféle mesterség, hivatal vagy vállalkozás. A századfordulón és az azt követő években egyre szaporodott azoknak a száma, akik ipari tevékenységüket összekapcsolták a kereskedelmivel (pl. Kovács Albert), vagy a kereskedés mellett jelentős hivatalo36