Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

Utóbbi a Szépművészeti Múzeum osztályigazgatója, az Országos Képzőművészeti Tanács tagja, kiterjedt művészettörténeti úttörő munkásságáról híres. Neki és nővérének, Rédeynének kedvenc szórakozása volt a »gyomlálás«. A Babits-ház kertes környékén bőven akadt gyomlálni való, mert késő tavasszal jöttek csak, s a gyom olykor még az utakat is ellepte. Sorrendben Gellért Oszkár következett, a bölcs mérsékletű szerkesztő- társ, Schöpflin Aladár, az egyenes tartású, csöndesen kimért s mély, dongó hangú, éles szemű kritikus, a sokoldalú, kitűnő író. Szabó Lőrinc, az értelem irányított, klasszikus-zamatú versek költője, jellegzetes, nagy, feketekeretes pápaszemével, Sárközy György, az áhítatos, ámuló szemű, gyengéd hangú lírikus és író. Hegedűs Lóránt ny. pénzügyminiszter, a Tébe elnöke, az élénk szellemű, nyugtalan polihisztor író.

A gyakoribb vendégeket folytatva, többször megfordultak látogatóban: Karinthy Frigyes, a kivételes tehetségű író, aki szinte mindent kívülről nézett, akit minden forrón izgatott s a nevetni való világot oly érdekesnek látta. Kosztolányi Dezső, a fölényesen józan, sziporkázó szellemű, ezerlelkű élet-író Tóth Árpád, az egységes, zártlelkű, gáncstalan költő Laczkó Géza, a magyar Flaubert, a magyar faj európai műveltségű, mozaik írómestere Illyés Gyula, a vers- és a prózaharcos avatott fiatal mestere Komjáthy Aladár, a régi tanítványból fejlődött, lágyszavú költő, jóbarát Erdélyi József, a Pilis népi költője, az új Petőfi, naiv hangú, fiúspátoszú »Jóska«.

290