Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

leány szülői katolilcusok, a vőlegény református: nem akarják hozzáadni. A fiatalok pedig szeretik egymást. így nincs más mód, mint elrabolni a menyasszonyt. Ez már tiszta munka! Nekem nem lehetett kifogást tennem. Ha az ember költő és protestáns, ilyen helyzetben kötelessége a leányrablás. Éppen azon években folyt nagy országos parlamenti harc a »vegyes házasságok« kérdése fölött. »Hie! Welf! We Ghibellin!« Itt állást kellett foglalni!

S én másnap Petőfivel csakugyan nekiindultam leányt rabolni egy harmadik jó barát számára.

A merénylet várakozáson felül jól sikerült: nem volt szükség sötét éjszakára és kötéllajtorjára: elég volt Petőfinek a megjelenése velem együtt a menyasszonyi háznál: a szülők engedtek, s a pap összeeskette az egymást szeretőket. De azért mi örökké nagyra voltunk a leányrablási kalandunkkal. "

Más azonban a költészet, s más a valóság. Az valóban igaz volt, hogy a kisnemesi jurátus Várady és Jókai reformátusok voltak, s Petőfi evangélikus, amíg Ida szülei katolikusok. Az sem kizárt, hogy felvetődött bennük, hogy mennyire lesznek szívesen látott vendégek a lányos háznál, s felkészültek egy esetleges leányrablásra is. Ezekre felkészülve indult el a három barát Esztergomba. Nem kellett leányt rabolni, de mégsem ment minden ilyen egyszerűen, ahogy ezt Jókai a regényben elintézte. S hogy mi történt valójában, azt is Jókai tollából tudjuk, édesanyjához irt leveléből.

265