Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

együtt 1830-ban 859 házat jegyeztek be a szabad királyi város adókönyvébe. Nemcsak a tanács által kezdeményezett tudatos városfejlesztéssel keletkeztek új utcák, de véletlen katasztrófa miatt is. 1818. április 13-án tűz ütött ki a mai Simor János utcában, s a leégett házak helyén új utcát nyitottak, a mai Láhner György utcát.

Gazdasági lemaradásához az említetteken kívül természeti csapások is hozzájárultak.

1809-ben a jeges ár 172 970 Ft kárt okozott. Az 1838-as árvíz során a királyi város 853 házából 614 összedőlt és a többiek is súlyosan megrongálódtak. Az 1831-es kolerajárvány is sok áldozatot szedett. Az áldozatok közt volt Rudnay Sándor hercegprímás is, akinek halála után 8 évig üresen állt az érseki szék, ami szintén hátráltatta a város fejlődését Ebben a nehéz gazdasági helyzetben mindössze két említésre méltó kisüzem jött létre a városban. Az egyik az 1820- as évektől működő Eggenhoffer Tamás-féle téglagyár, amely elsősorban a meginduló bazilikái építkezésekhez szolgáltatott anyagot. 1842-ben alapította Oltósy (Langecker) Pál meggyfa-szipka és bot gyárát. A 19. század első felének hanyatlását jól érzékelhetjük az 1840-es évek városi adóösszeírásaiból. A polgárok többségének 55 százaléka (841 fő) öt forint alatti adót fizetett. Az adófizetők 25 százaléka 5-10 forint között, 14 százalékuk 10-20 forint között, s 20 forint felett mindössze 6 százalék fizetett adót. Kézművességből származott a polgárok 27,6 százalékának a jövedelme, ami az ország más városaihoz hasonlítva kevésnek mondható. Fontos jövedelemforrás volt a lakások és

11