Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)
a boltok bérbeadása (53,3 százalék). A város kereskedelmének fejletlenségét mutatja, hogy mindössze 3,6 százalék volt a kereskedelem után adózó, s 7,4 százalék fizetett adót szállítás, szekerezés, fuvarozás után. A gazdasági életben nem is jutott Esztergomnak vezető szerep, viszont iskolaváros jellegéből adódóan országosan is kiemelkedő helyen említhetjük. Az 1848-i események döntő fordulatot hoztak Esztergom szabad királyi város, valamint testvérvárosainak településében és társadalmi összetételében egyaránt. A március 18-i ősgyűlésen Pinke István főbíró úr elnöklete alatt „az egész tanács, a választott polgárság, számos városi polgárok, valamint szinte több Szent Tamás, Vízivárosi és Szent György nevű városbéli lakosok jelenlétükben, nyílt ajtóknál ősgyűlés alakjában tartott nyilvános közgyűlés alkalmával megszervezték a nemzetőrséget". Március 18-án örömmámorban úszott Esztergom szabad királyi város népe, s velük együtt ünnepelt a három város közönsége is. Ez a mindent elsöprő mámor kapcsolta először egybe a négy város polgárait. S mindössze négy nap telt el, s valamennyi helység falán megjelent Pinke Istvánnak, a város bírájának felhívása a nemzetőrség megalakításáról, újabb három nap elteltével a város egy feliratot készített, amelyben egy választmány felállítását javasolta a négy település egyesítésére. Miközben a helyi törvényhatóságoknál folyt az előkészítés, országosan is történtek lépések az egyesítés megvalósítására. Az 1847-48-as utolsó rendi országgyűlésen Esztergom város királyi követe Maurovich Rezső volt. Március 23-án Pozsonyban 12
