Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

Természeti csapások, árvizek alkalmával is központi szerepet játszott a tér a város lakóinak életében, különösen az 1838-as árvíz idején. A városházán a bizottság állandóan ülésezett, s a lakók itt tudhattak meg minden fontos információt. A gyors intézkedés érdekében két molnár ladik állt folyamatosan készenlétben. A március 12-i országos vásár is elmaradt. Helyette a bizottság összeírta, hogy kik azok, akik élelem nélkül maradtak, és ellátásukról gondoskodni kell. Eiczinger György pék 2118 kenyeret sütött, amelyet a téren, a városháza előtt minden reggel és délután Hartmann Ignác, Takács István, Viola Ferenc és Meszéna János osztottak ki.

A 18. században a halpiac a belvárosi templom előtt, a mai Pór Antal téren volt, míg a baromvásárokat hétfőnként a Kerektemplom előtt, a Vendel piacon (ma Rudnay Sándor tér) tartották.

Az árusok és vásározók nagy száma miatt a város képviselő-testülete 1839-ben döntött a piac elhelyezéséről. így a Széchenyi tér mellett új árusítóhelyeket jelölt ki a mai Rákóczi téren, a Simor János utcában és a Vörösmarty utcában. A Széchenyi tér rossz állapota miatt a gabonapiac a Simor János utcába került.

Volt időszak, amikor főleg a csizmadiák a mai Jókai utcában is árultak.

Az 1890-es évek végén nagy konkurenciaharc folyt a királyi város és a káptalan között. A káptalan ugyanis úgy döntött, hogy saját piacot létesít a Káptalan utcában (ma: Vörösmarty utca). Már az árusok helyét is kijelölték, de a királyi város tiltakozott, hiszen jelentős helypénzektől esett volna el. Minden tiltakozás ellenére végül a piacot megnyitották.

102