Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

Különösen a 20. század elején volt zajos, incidensektől hangos a piac. Heves harc dúlt a termelők, a piaci kofák és a város lakói között, amely sokszor a tettlegességig fajult. A termelők olcsó áron adták volna portékáikat, de a kofák felvásárolták, s nem engedték, hogy áruikat eladják. így a polgárok kénytelenek voltak sokkal drágábban vásárolni. Egyéb véres jeleneteknek is tanúi lehettek ekkortájt a lakók. Erősen kifogásolták, hogy a hentesek esténként a boltjuk előtt ütötték agyon borjúikat.

Végül a város vezetősége 1937. június 11-én úgy határozott, hogy a Simor János utcában helyezi el a teljes piacot, amit július 19-én meg is nyitottak.

A kereskedelem mellett a tér mindvégig a politikai élet központja is volt. Ebbe közigazgatási, politikai és egyházi események egyaránt beletartoztak. A 18. század elejétől a polgárok a téren gyülekeztek a vármegyei és városi tisztújításokra, követválasztásokra, mivel a vármegyeháza előtti utcaszakasz keskeny volt a jelentősebb politikai megmozdulásokra.

A török után a város legjelentősebb eseménye az volt, amikor az érsekség 279 évi távolléte után Rudnay Sándor esztergomi érsek 1820. május 15-én bevonult a városba. S mivel az érsek egyben a megye örökös főispánja is volt, beiktatása a vármegyeházán zajlott, a mai Bottyán János utca 3. szám alatt. Az egész város ünnepi díszbe öltözött, s a városházát és vármegyeházát is kivilágították. A város lakóinak és a környékbeli falvak lakosainak éljenzésétől volt hangos a város és a tér. A polgári császári és lovas katonaság díszes egyenruhában állt díszőrséget. Soha ennyi elő103