Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)
Magyarországról katonaság nélkül és haszontalanul, mivelhogy a serege éhínségtől szenvedett és Bécsben a magyarok által elfogatott. A nagyobbik István-legenda szerint a német vezérekhez követek érkeztek, akik a császár visszavonulásra felszólító parancsát hozták. Ez a momentum nagy hasonlóságot mutat III. Henrik 1051-es vesztett hadjáratával, amikor a Dunán az utánpótlást szállító hajókat felügyelő Gebhard püspököt sikerült hamis levéllel távozásra bírni. A német hadat ekkor is az éhség kényszerítette visszavonulásra. A toposz (jellemző sajátosság) hasonlósága véleményem szerint arra mutat, hogy a magyar hadviselésből nem veszett ki a hadicselek alkalmazására való képesség. 1030-ban valószínűleg a sereg aránytalanul nagy létszáma is oka volt a vereségnek, ugyanis az emberek nem tudtak együtt menetelni, főleg, hogy a gyepű akadályrendszere, a mocsarak, torlaszok, csapdák akadályozták a folyamatos mozgást. Valószínűleg a csapat több oszlopra bomlott, melyek között az összeköttetést futárokkal biztosították. István portyázóinak nem okozott nehézséget ezek elfogása és hamis üzenetek továbbítása. A csalódott és kimerült vezérek pedig serényen tettek eleget a visszavonulásra szólító parancsnak, még ha kételkedtek is a valódiságában. (A fentiek értelmében hihetőnek tartom, hogy mind 1030-ban, mind 1051-ben hasonló cselt alkalmaztunk, meg kell azonban jegyeznem, hogy a történeti szakirodalom többségében az 1051-es leírást fogadja el hitelesnek, és az 1030-as hamis üzenetküldést csak a későbbi esemény múltba vetítésének tartja.) A visszavonuló németeket István serege Bécsig üldözte, ahol bekerítették őket. Maga a császár is fogságba került és csak a béke ígéretével szabadult, hogy sereg nélkül térjen vissza a birodalomba. 93