Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)

A béketárgyalásokat német részről II. Konrád fia, Henrik bajor herceg és Egilbert freisingi püspök vezette. 1031 nyarára jött létre a béke, melynek eredményeként a Lajta és Fischa folyók köze valamint a Morva nyugati partja magyar kézre került.

Imre herceg

István és Gizella házasságából a nagyobbik legenda szerint több fiú is született. Az idősebbet Ottó névre keresztelték, amiből gyanítható, hogy 1002 előtt született és a német- római császár iránti tiszteletből kapta ezt a nevet. Korai halála nemcsak a fiú, hanem a trónörökös elvesztését is jelentette. Néhány évvel később 1007 körül ismét fiúgyermekkel örvendeztette meg a sors a királyi párt, aki a keresztségben a Henrik nevet nyerte István sógora után, aki ekkor a nyugati birodalom fölött uralkodott. Később a magyar nép ajkán a Henricus, Emericus-Imrévé honosodott. Ismét megoldódni látszott az utódlás kérdése.

Imre szigorú keresztényi szellemben nevelkedett. Ahogy növekedett, szelleme egyre inkább elfordult a földi dolgoktól. Valószínűleg nagyon erős lehetett az anyai hatás, hiszen Gizella leány korában apácának készült. Istvánt örömmel töltötte el, amikor látta fia keresztényi elhivatottságát. Azonban hamarosan tapasztalnia kellett, hogy a fiút csak a hit kérdései kötik le. Ez aggodalommal töltötte el, mivel tudta, hogy „a mű még befejezetlen”, a keresztény állam kiépítése erőskezű uralkodót kívánt. A herceg nyolc éves lehetett, amikor István saját kezébe vette nevelését. Erre utalnak az Intelmek bevezetőjének utolsó sorai: „Itt az idő, hogy többé ne

94