Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)

tek Konrád szándékairól, mint azt Werner püspök esete is mutatja. 1030-ban is időben megtudták, hogy a császár nagyszabású előkészületeket tesz egy Magyarország elleni hadjáratra. Konrád Lotharingiától az Ostmarkig mozgósította a birodalmi hadakat. Egy malmédi nemes a luxemburgi herceg seregéből elindulás előtt végrendelkezett „félve élete végétől". Nemhiába, hiszen a magyarok kemény ellenfélnek ígérkeztek.

István sikeres harcainak híre ment, és a Henrik alatt még élő katonai együttműködés okán is tisztában lehettek a német parancsnokok a magyar haderő harcértékével. István reálisan mérte fel az erőviszonyokat. Jól látta, hogy egy nagyhatalom ellen nem állhat ki nyílt csatára. Csaknem négy évtizede érkeztek az első nyugati harcosok az országba. Azóta megöregedtek, és már a második nemzedék állt a csatasorokban mellettük, azok a magyar vitézek, akik a vármegyei csapatokban kaptak kiképzést. Kevés volt a nehézlovas, a sereg zömét inkább a félnehéz lovasság tette ki. Ettől függetlenül a birodalommal szemben még egy erős sereggel is nehéz lett volna felvenni a harcot. Istvánban ötvöződött a nyugati lovagok és keleti vezérek tudása. Felismerte, hogy a nagylétszámú nyugati sereg gyengéje az ellátás, főleg, hogy a júliusi időszak egyébként is kedvezőtlen a helyi beszerzés szempontjából. Az előző évi gabona már csaknem elfogyott, az újig még egy hónapot várni kell. Egyedül a lábasjószágok vannak jó húsban a kövér legelőkön, de ezek elhajtása nem gond, ha időben megkezdik.

István az egész magyar haderőt mozgósította, és a Rábáig elpusztíttatta a vidéket. A nyugati régió néhány éve felépített szélestalpú sáncai ennek a pusztításnak estek áldozatul. Az Altaichi Évkönyv azt írja: 1030. Konrád császár sereggel Magyarországra nyomulva, Szent Albán napján, vasárnap (július 21.) az altaichi monostorban éjszakázott. Visszatért pedig

92