Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)

A német-magyar háború

1024-25-ben kedvezőtlen változások történtek az európai politikában. Meghalt II. Henrik császár és vele együtt kihalt a szász dinasztia. A császári trónra a német fejedelmek az erőszakos II. Konrád száli frank grófot választották, aki szakított elődje békés politikájával. Henrik keresztény univerza- lizmusa helyett figyelmét a német királyság hatalmának ki- terjesztésére összpontosította és a diplomáciai eszközökkel szemben inkább a hatalmi megoldásokra hajlott. A helyzet elmérgesedését akaratlanul is Gizella királyné okozta, aki 1026-ban Luxemburgi Henrik bajor herceg halálakor a leányági öröklés jogán bejelentette fia igényét a bajor trónra. Konrád sietve Regensburgba vonult és egy megrendezett választáson 10 esztendős fiát kiálttatta ki bajor hercegnek. Ezzel István belépett Konrád ellenségeinek sorába, ami ettől függetlenül is bekövetkezett volna, tekintve Konrád ambícióit a német birodalmi érdekszféra kiterjesztésére.

1025 decemberében meghalt II. Bazileosz bizánci császár is, akivel István közösen harcolt a bolgárok ellen. Konrád nem akarta elszalasztani a lehetőséget, hogy az új császárral szövetséget kössön a rivális magyarok ellen. 1027-ben Werner strassburgi püspököt küldte zarándoknak álcázva Bizáncba, azonban István értesült a püspök küldetésének céljáról, és megtiltotta az egyházi személyiségnek az országon való áthaladását.

Az uralkodók feszült viszonya a nyugati gyepükön kisebb összecsapásokban öltött testet. Ez a határvillongás szolgáltatott ürügyet Konrádnak, hogy támadást indítson István ellen. István és Gizella valószínűleg továbbra is jó kapcsolatokkal rendelkeztek a császári udvarban, így rendszeresen értesül91