Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)

tábora olyan volt, mint a felbolydult méhkas. Felderítő osztagok indultak ki és tértek vissza. Lobogtak a tábortüzek, mindenki a másnapi összecsapásokra készült, időnként egy-egy nagyobb csapat érkezett, akik letáboroztak.

Csanád meghallgatta a felderítőket és tovább töprengett. „Mikor pedig nagy fáradtság és kimerültség miatt elnyomta az álom, megjelent neki álmában egy oroszlán, a lábánál állva, s így szólt hozzá: O ember miért alszol? Kelj föl legott, fúvass trombitát, szállj csatába és le fogod győzni az ellenségedet. ”60 Csanád megértette a sugallatot. Még éjjel kell megtámadnia Ajtony táborát kihasználva a gyülekezés okozta zűrzavart. Mivel ismerte az ellenség katonai szokásait, de sokakat név szerint is, nem okozott gondot, hogy az éjszakát kihasználva — mintha csak egy beérkező csapattest lenne — behatoljon Ajtony táborába. Az éjszakai rajtaütés eredményes volt. „Ajtony serege, amely a mezőn feküdt, még azon éjjel összegabalyodott, egyik ember a másikra támadva, s végül megfutamodott. ”61

A csata után az elesett keresztények holttesteit a marosvári görög monostorba vitték és ott temették el.

A Gellért-legenda szerint Ajtonyt a csata helyén ölték meg Csanád emberei. Ezzel szemben Anonymus ügy tudta, hogy Ajtonyt a Maros melletti várában ölte meg Csanád, aki unokafivére volt a királynak. Az eseményekkel kapcsolatban felmerülhetnek kételyek és kérdések. Kétkedéssel kell fogadnunk, hogy a csata a nagyőszi mezőn volt, az ugyanis Oroszlánostól majdnem 50 kilométerre van. Nehezen hihető, hogy miután Ajtony a Tisza mellett szétszórta a támadókat, eddig vonult volna vissza, hogy másnap folytassa a seregrészek szétverését. Ellenben, a nagyőszi csatahely mellett szól, hogy az elesetteket Marosvárra szállították.

60 Uo. 82. o.

61 Uo.

89