Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)

A Gellért-legenda szerint István főemberei az Ajtony ellen induló sereg élére Gsanádot választották. A támadó seregnek sikerült átkelnie a Tiszán, valószínűleg Csanád segítségével. Azonban az átkelés után nem sokkal sor került az első ütközetre. Valószínűleg Ajtony is számított a támadásra, de bízott abban, hogy a folyó majd föl tartóztatja a támadókat, így nem a teljes haderejét vonultatta fel. Ugyanakkor a támadás gyorsasága is közrejátszhatott abban, hogy haderejének egy részével volt képes csak felvenni a harcot. Csanád seregét sikerült szétszórnia, üldözésre azonban már nem futotta Ajtony katonáinak erejéből.

A támadók menekülés közben elrejtőztek a Kököny-ér cserjéseiben, valamint Szőreg és Kanizsa között a Tisza menti erdőkben. Csanád a megmaradt seregrésszel a később Oroszlánosnak nevezett hegy tövében vert tábort. A vezér egész éjszaka álmatlanul, gondokba merülve könyörgött Szent György vértanú segítségéért. Eközben Ajtony Nagyősz mezején ütött tábort. Mindkét részről felderítő járőrök vizsgálták a vidéket. Az igazat megvallva érthető volt Csanád tanácstalansága. A királyi sereget az átkelés után szétszórták Ajtony hadai. A szétfutott seregrészek között nem volt kapcsolat, ezért a felderítők nemcsak az ellenséget, hanem saját csapataikat is keresték. Csanád kritikus helyzetbe került. Ha visszatér, nemcsak kegyvesztett lehet, hanem még az életétől is elbúcsúzhat. Ahhoz, hogy tovább folytassa a harcot először össze kellett volna gyűjtenie a seregét. Éjszaka folyamatosan érkeztek a felderítő jelentések a megtalált saját csapatokról és az ellenségről.

Ajtony szintén erőt gyűjtött. Első sikere után szétküldte hírnökeit, hogy csapatait egybegyűjtse. Ezek a parancs vétele után elindultak, és már az éjszaka folyamán sorra érkeztek a nagyőszi táborba. Mit láthattak Csanád felderítői? Ajtony

88