Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)

megerősödése sodorhatta Koppányi a bizánci párthoz. Koppány 997-es akciója mögött nem titkoltan Gyula állt, ezért küldte István a rivális levágott fejét véres figyelmeztetésül ármánykodó nagybátyjának. Gyula nem számíthatott Bizánc katonai támogatására — főleg 1001 után —, ezért továbbra is diplomáciai eszközökkel kísérletezett. Ez vezetett végül István nyílt katonai fellépéséhez, mely 1002-ben szinte sebészi pontosságú és gyors beavatkozás volt. Gyulát saját fészkében, Erdélyben ejtette foglyul és Magyarországra vitette. Tartományát birtokba vette, és itt is megkezdődött a latin térítés.

István utolsó riválisa volt Ajtony, aki a Maros vidékén uralkodott. Részletes leírást a nagyobb Gellért-legenda őrzött meg róla, melyből kiderül, hogy uruszágában hasonló fejlődés indult meg, mint Géza fejedelem idején Északnyugat-Magyar- országon. Ajtony Vidinben vette fel a görög kereszténységet. Ettől függetlenül továbbra is megtartotta mind a hét feleségét, és nem szakított a pogány szokásokkal. Birtokán a nomád fejedelmek életét élte. Népe állattenyésztéssel foglalkozott, számos ménessel, gulyával és nyájjal bírt. Nagy számú kísérete és fegyveres pásztorai jelentős katonai erőt képviseltek. Marosváron magánegyházat alapított Keresztelő Szent János tiszteletére.59 Ajtony is tagja volt a bizáncbarát tömbnek, mely Gyula vezetésével Géza német támogatáson alapuló hatalmát kívánta ellensúlyozni. István idejében tovább élt ez a hatalmi kettősség, amit ő egy bolgár szövetséggel akart ellensúlyozni. A katonai szövetségek alfája, hogy a potenciális ellenséget mindig kétfrontos háborúra kell kényszeríteni, tehát a rivális szomszédját kell megnyerni szövetségesnek.

A bolgár-bizánci háborút kihasználva, Ajtony először Gyulát fogta el, aki a bizáncbarát szárny vezetője volt. Ez időlegesen meggyengítette István ellenzékét, azonban köz59 A nagyobb Gellért-legenda. IKE 81. o.

85