Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)

ben felbomlott a bolgár szövetség, mivel Gavril Radomir elűzte várandós feleségét, aki történetesen István húga volt. Ez Istvánt is a bolgárellenes oldalra sodorta, így időlegesen Aj- tonnyal egy táborba került.

1014-től István figyelmét az északi események kötötték le. 1018-ban a bizánci szövetség megerősítése érdekében részt vett Keán fejedelem Dél-Erdélyi Bolgár (vagy a bolgárok által támogatott besenyő) Fejedelemsége elleni katonai akcióban, melyben valószínűleg Ajtony is szövetségese volt. A támadás két irányból indult. István a Gyulától megszerzett Eszak-Erdély területéről támadott, míg a bizánciak délről nyomultak be. A háború jelentős nyereséggel zárult, mivel Keán erdélyi birtokait István szerezte meg és egyesítette a Gyula egykori földjével. Az 1020-as években lényegében stabilizálódott a kill- és belpolitikai helyzet. A Német-római Birodalom és Bizánc Magyarország szövetségese volt. A bizánciak támogatását élvező Ajtony potenciálisan nem volt ellenfele Istvánnak, hiszen a király sokkal nagyobb terület felett uralkodott. Gondot jelentett azonban, hogy Ajtony ellenőrizte a Maros-menti sószállító utat. Erdély megszerzésével István birtokába kerültek a Kárpát-medence legjelentősebb sóbányái, és ezzel a kor legfontosabb stratégiai cikke. Ajtony bűne az volt, hogy megvámoltatta a királyi sót. Megtehette, hiszen hatalmát a bizánciaktól vette, így nem volt alattvalója a királynak. A problémát így az jelentette, hogy adott esetben el tudta zárni a só útját, ami az ország számára kritikus helyzetet teremtett volna.

A sónak elsősorban az élelmiszerek, főleg a húsfélék tartósításában volt nagy szerepe. Mivel az istállózó állattartás még nem volt gyakorlat, a nyári legelőkön felhízott állatállomány jelentős részét tél elején leölték és húsukat feldolgozták. Télen csak a tenyész- és igavonó állományt tartották meg.

86