Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)

udvarispánjának, hogy az gyűjtse össze a szükséges létszámú hadat és haladéktalanul induljon Erdélybe. Közben a király a helyi csapatokkal az élen felvette a harcot a betörő nomádokkal. Az ellenség a vidék felprédálásakor több kisebb csapatra oszlott, István elsősorban ezeket tudta pusztítani. Végül a besenyő főerők Gyulafehérvár ostromával próbálkoztak. Már körülvették a várat, amikor a királyi sereg megérkezett. A megfelelő alkalmat kivárva valószínűleg hajnalban váratlanul rajtaütöttek a magabiztos ellenségen. A rajtaütés sikerében döntő szerepe lehetett a határispánságok könnyűlovas harcosainak, akik mesterei voltak a hagyományos nomád harcmódnak és a hadicseleknek.

Bizánc 1001-ben indított háborút Bolgárország ellen. Bazileosz császár 1004-ben elfoglalta Skopje várát, majd újabb támadásokkal szorította Sámuel cárt mind kisebb területre. A bolgárokat azonban időnként kísérte a hadiszerencse. így 1014-ben Makedóniában a Kimba Lungu hágó közelében sikerült egy bizánci sereget szétverniük, majd a Sztrumica mellett egy másik szurdokban bekeríteniük és legurított sziklákkal, hajító fegyverekkel és nyilazással megsemmisíteniük. Ennek ellenére végül Bazileosz kerekedett felül és kegyetlen bosszút állt. A Sztruma vidékén bekerítette Sámuel seregét és a 14 000 fogságba esett bolgárt megvakítatta, csak minden századik embernek hagyva meg fél szemét, hogy vak társait hazavezesse. Sámuel cár meglátva seregét, szörnyethalt. A harcok ezt követően, bár egyre csökkenő hevességgel, még négy éven keresztül tartottak.

997-re a magyar fejedelmek két irányvonal mögött sorakoztak fel. Géza képviselte a nyugatbarát irányzatot. A bajormagyar háborúban valószínűleg mögötte állt a kabar törzs vezére Aba és feltehetőleg Koppány is. A bizánci orientációt az erdélyi Gyula képviselte Ajtonnyal. Géza tekintélyének

84