Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)
III.Henrik császár 1004-ben indított hadjáratot a lengyelek kiszorítására, ami sikerrel járt, 1005-ben Poznanban Bátor Boleszló békét kért és lemondott a cseh területekről. 1007-ben a császár ismét hadjáratot vezetett a lengyel fejedelem ellen, de Szászország felől támadó serege vereséget szenvedett, Boleszló pedig elfoglalta az Elbán túli tartományokat. Henrik, Magyarországra küldte Brúnó augsburgi püspököt, hogy István segítségét kérje. A harmadik német-lengyel háború már közvetlenül érintette Magyarországot. 1015-ben Boleszló csapatai betörtek a Morva völgyébe, 1017-ben pedig szétvertek egy bajor sereget és elfoglaltak egy csehországi várat. Mindkét esetben Henrik osztrák őrgróf ellentámadással verte vissza őket. Boleszló Ausztria elleni támadásainak bázisát az elfoglalt Morva-völgyi magyar határvárak képezték. Az itt folyó harcok során merül fel az erdélyi Gyula neve, akinek sikerült megszöknie István udvarából és Boleszlónál talált menedéket. Thietmar krónikája szerint, a „lengyel fejedelemnek volt egy bizonyos - a saját országa és Magyarország határán fekvő - városa (vára), amelyet idősebb Prokuj,(Gyula) a magyar király nagybátyja őrzött, akit a királyi székéből úgy mint most, régebben is elűzöttIstván lovagiasságát dicséri, hogy Gyula feleségét, akit menekülésekor nem tudott magával vinni, minden ellenszolgáltatás nélkül utána küldte. A krónikás szerint a jócselekedet jutalmaként sikerült Istvánnak határvédő várakat elfoglalnia, így 1018-ban békekötéssel ért véget a háború. István és Boleszló kapcsolata megjavult, és a lengyel fejedelem Kijev ellen indított hadjáratában már 500 magyar lovas is részt vett. Valószínűleg a 1015—17-es háború idején besenyő támadás is érte az országot, ugyanis Szvjatopolk, kijevi részfejedelem, Boleszló veje, felbérelte a besenyőket, hogy ezzel segítse rokonát. A besenyő támadás kalandos történetét István legendái őrizték meg. A nagyobbik legenda szerint, Istvánt álmából 81
