Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)

isteni sugallat riasztotta fel, mely tudomására hozta, hogy a besenyők támadása fenyegeti Erdélyt. Megparancsolta, hogy azonnal induljon futár Gyulafehérvárra és a vidék lakosságát terelje a várakba. Alig hogy teljesítette a követ a parancsot, már ott is voltak a besenyő hordák és elpusztították a vidéket. A király óvintézkedésének köszönhetően az emberek életét azonban sikerült megmenteni.

A kisebbik legenda ennél többet őrzött meg. A besenyő támadást megelőző napokban a király, országa távoli vidékein vadászott. Egy pihenő alkalmával a déli órákban álomra hajtotta fejét és az országára törő besenyőkről álmodott. Felébredve hírvivőt rendelt maga elé, de nem találta megfelelőnek a küldetésre. A második jelentkezőt is elküldte, csak a harmadikra merte rábízni a fontos küldetést. „Rajta, fel útra, siess hamarjába, vidd el a parancsomat, mondd meg a túlsó ve'geken mulató hadnagynak, hogy mindent ellásson, a csatára férfiakat válasszon, és a ram zúduló ellenség ékeit verje vissza. ” A hírvivő lóhalálában nyargalt a mondott helyre, és a hadnagy sem késlekedett végrehajtani a kapott parancsot. A besenyők már körülvették a vár falait, amikor a hadnagy serege váratlanul rajtuk ütött. Kemény küzdelem árán sikerült megszalasztani az ellenséget. A hírvivő visszatért a királyhoz és jelentést tett a győzelemről. István hálát adott a mindenhatónak, hogy megadta híveinek ellenségei fölött a győzelmet.

Mivel a legendák István szentté avatása érdekében íródtak, — a nagyobbik legenda 1077 körül, a kisebbik legenda pedig 1109 után — a legendaíró csak az őskrónikából és a hagyományokban megőrzött információkból dolgozhatott. Elsődleges célja az volt, hogy István életének azon eseményeit emelje ki, ahol felmerülhetett az isteni beavatkozás lehetősége, vagy jól példázta a királynak a keresztény hit védelmére tett fáradozásait. A besenyő támadás története

82