Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)

előtte húzódó lakatlan területsáv: a gyepű elve. A gyepűn való átjárás a gyepűkapukon keresztül történt. A határőrizet kettős feladatot látott el. Egyrészt az országvédelem rendszerében védte a határokat a kisebb létszámú csoportok betörésével szemben, és jelezte a nagyobb erejű kötelékek támadását. Másrészt ellenőrizte a kereskedelmi forgalmat, biztosította annak zavartalanságát és működtette a vámszedő helyeket. Ez a kettősség valószínűleg megmutatkozott a szervezetben is.

Szent László törvényeiben a határispánságok és a vármegyék katonáit egyaránt őröknek nevezik (ewrii). Feladatkörüket a kereskedelem ellenőrzésében szabják meg. Valószínűleg nem minden vitéz (miles) volt őr. A vármegyék katonaságában a vár és más királyi, egyházi létesítmények őrségét ellátó vitézeket nevezhették őröknek. Létszámuk független volt a 400 fős vármegyei kontingenstől, de vármegyénként is különböző lehetett. Valószínűleg ők is, akár a vitézek, tizedekbe, századokba szervezve, az ispán fennhatósága alatt álltak, azonban közvetlen elöljárójuk az őrnagy volt. A határ- ispánságokban az őrök létszáma nagyobb volt, mivel a kereskedelem-ellenőrzési, vámoltatási, szállításbiztosítási feladatok több embert követeltek.

A zöldhatár őrizete ettől eltérő feladatot jelentett. Itt meg kellett akadályozni minden forgalmat, elfogni a szökött rabszolgákat és a csempészeket, akik a vámhelyek megkerülésével akartak árut bevinni az országba vagy onnan kihozni. Ezt a feladatot a lesők és a lövők látták el. Erre a célra rendszerint nem magyar etnikumokat (besenyő, izmaelita, székely) alkalmaztak, akiket az őrizendő területen telepítettek le. Könnyűlovas szolgálatot adtak, és az ispán alárendeltségében teljesítettek szolgálatot. Közvetlen elöljárójuk a hadnagy volt. Rendszeres járőrözéssel ellenőrizték a gyepűelvet, karbantartották a gyepűk akadályait. Ezenkívül ők alkották a

78