Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)

rán, fontos útvonalak mellett helyezkednek el azt valószínűsíti, hogy szerepük volt a kereskedelemben.

Szent László törvényeiből arra következtethetünk, hogy az ország legfőbb kiviteli cikke a szarvasmarha és a ló volt. Ezek eladása a határon történt. Jószágot eladni és venni csak a király engedélyével lehetett. A határőrök egyik legfontosabb feladata volt, hogy az illegális kereskedelmet megakadályozzák. Valószínűleg a nagy területű sáncvárakban őrizték az állatokat, mivel így ellenőrizni lehetett a kereskedelmet és megőrizni a jószágokat, hiszen a határterület volt a leginkább veszélyeztetve rabló betörések miatt. Emellett a falakon belül folyt a kereskedelem és a vámoltatás, így a sáncvárakat védett raktáraknak is tekinthetjük. Ez azonban csak a határvárak egy részére érvényes. Prokuj története arra utal, hogy voltak olyan határvárak, melyek az ellenség feltartóztatása céljából épültek és állandó őrséggel rendelkeztek. Ilyen lehetett a Garam menti Tolmácsvár, mely ENY-NY-i irányból érkező támadások ellen védett egy átkelőhelyet.

Az István-kori hadszervezet másik fontos kérdése a határőrizet, mely egyaránt fontos szerepet játszott a besenyő támadás, a felvidéki harcok idején és II. Konrád támadásakor. Freisingi Ottó a krónikájában beszámol róla, hogy a magyarok az augsburgi vereség után „cölöpökkel és karókkal erősítették meg a mocsaras helyeket a németek ellen". A nyugati krónikás a magyar határvédelem leglátványosabb eleméről írt. A határvédelem azonban sokkal összetettebb rendszer volt. Az alapfeladat a bevezető kereskedelmi utak ellenőrzése és az ezek közé eső „zöldhatár” lezárása volt. A kalandozások időszakában a védelmi rendszer lakatlan, többnapi járóföld szélességű területsáv volt, melyet folyamatos járőrözéssel ellenőriztek. Később a forgalom megélénkülése miatt kialakult a természetes és mesterséges akadályok rendszere, a gyepű és az

77