Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)

Ezzel szemben, Sopron és Moson sík területen épült, út mellett, tehát jól megközelíthető helyen. Falaik hossza 1050 és 900 méter.

III. Henrik 1044-es támadásakor felbukkan Sopron neve, azonban nem mint ostromlott vár, hanem egyszerűen a betörés irányának megjelölésére. Feltételezem, hogy a soproni vár jelentős ellenség ellen nem volt védhető. Valószínűleg nem is abból a célból épültek ezek a hatalmas várak, hogy az országot megtámadó ellenséget feltartóztassák. Szerepükről az erdélyi besenyő támadás kapcsán olvashatunk a kisebbik legendában. Mikor a királyt egy sugallat figyelmeztette a veszélyre, a futárnak azt a feladatot adja, hogy „tereljen minden földeken lakót a városok (várak) falaihoz”. Ez eredményes védekezés volt, mert a besenyők mindent elpusztítottak, de „az emberi lelkek a falak menedéke'ben megmenekültek ”57.

Az említett városok azonosak lehetnek a nagy alapterületű erdélyi sáncvárakkal. Tehát a határvárak betölthették a menedékvárak funkcióját. Egy betörő fosztogató csapattal szemben, a várat néhány-száz katona és a lakosság férfitagjai képesek voltak védelmezni. Főleg, hogy a portyázó csoportok nem voltak képesek módszeres ostromot folytatni.

A várak másik funkciójára csak következtetni lehet. Egy részüknél a plébánia templom a falon kívül épült fel. Más váraknál nemcsak a templom, hanem a várnép temetője is a falakon belül van. Feltételezem, hogy az első esetben a templom azért került kívülre, hogy a várba való bejárást elválasszák a templomba járástól. Fontos szempont az is, hogy a külső templomos váraknak — főként a határvárak — a belső területén általában nincsenek településnyomok. A falakon belül csak néhány raktár volt. Az a tény, hogy az ország hatá^ Nagyobbik legenda. IKE 108. o.

76