Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)

A határvédelem

Az utóbbi évtizedek régészeti kutatásainak eredményei azt mutatják, hogy Szent István uralkodása idején jelentős számú vár épült fel az ország területén. Ezek nagyságukra, fekvésükre és anyagukra nézve nem mutatnak egységes képet. A feltárt várak többsége faszerkezetű sáncolással épült. Az építők kétféle technológiát alkalmaztak. A védőfal vázát az egyik típusnál gerendákból vagy fatörzsekból épített kazettaszerkezet, a másiknál rácsszerűen lerakott fatörzsek vagy gerendák képezték. A faszerkezet közeit mindkét esetben földdel, agyag- vagy kőtömbökkel töltötték fel. Általában ezeket a várakat nevezzük földváraknak, azonban ez a megnevezés egy tévedésen alapul. A várfalak faszerkezete, ha nem tartják karban, idővel elpusztul. Ekkor a betöltött föld, fokozatosan szétcsúszik, mígnem felveszi a jellegzetes rézsűs földsánc formát. A későbbi korok embere már csak a várárkot és a monumentális földgátat látja. így alakult ki az a téves nézet, hogy korai váraink árokból és fölhányt földből álltak. A valóságban a falak külső oldala függőlegesen magasodott az árok fölé 6-10 méteres magasságig. A belső oldala lépcsőzetes vagy rézsűs volt a faszerkezettől függően. A sánc alapjának szélessége elérhette a 20 métert is, a koronája pedig az 5-10 métert. A várak belső területe átlagosan 3 ha., azonban Sopron kb. 8 ha., Moson 4,5 ha. volt.56

Katonaszemmel elsőként az tűnik fel, hogy ezek az építmények rendkívül nagy méretűek. Nem lehetett könnyű megvédeni őket, legalábbis jelentős számú katona kellett hozzá. A várak többsége a korábbi erősségek védműveinek felhasználásával készült. Ezek lehettek őskori telepek sáncai

56 Bóna István: Az Árpádok korai várairól. Debrecen, 1995.

73