Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)

István, mint az a fenti törvényekből látható, kemény fe­gyelmet tartott katonái között. A katonai képzettségen tül szigorú ideológiai követelményeknek is meg kellett felelni, főleg a vezető beosztású katonáknak. Hartvik püspök legendaszerkesztményében külön kiemeli, hogy István, „katonaságának vezéreit az igaz isten tiszteletére térítette. Akiket pedig rajtakapott azon, hogy más utat követnek, fenyegetéssel és ré- mitgetéssel törte igába. Az egyház tanai szerint oktatta őket, rárakta nyakukra a fegyelem igáját és törvényét, s a gonoszság minden mocskát földig lerontotta. ”ss Szent István hadseregét alapvetően a lovasság alkotta, mely három csapatnemre tagolódott. A legmagasabb harcér­tékkel a nehézlovasság rendelkezett, mely a seregen belül önálló egységet alkotott. A vármegyék bázisán megszervezett félnehéz lovasság jelentette a haderő gerincét. Képesek vol­tak zárt rendben együtt harcolni a nehézlovassággal, de ki­sebb létszámú kötelékeik együtt tudtak működni a könnyű­lovassággal is. Borosy András őket sorolja az átmeneti lovas­sághoz, azonban nincs szó átmenetről, hanem a nehézlovas haderő egyik csapatneméről. Felkészítésük során alapvetően zártrendben vívott közelharcra képezték ki őket, tehát nem azonosak a korábbi nomád elittel, a félkönnyű lovassággal. Jelen van még a haderőben a könnyűlovasság is, főként szé­kelyek és besenyők, akik felderítő és biztosító szolgálatot láttak el a hadjáratok alatt. A vezetés egyaránt alkalmazott nyugati és keleti harceljá­rásokat, de a mezei csatákban a nyugati zárt rendben vívott harc volt a döntő. 55 55 Hartvik püspök Iegendaszerkesztménye. IKE 123. o. Hasonló szöveghely előfordul Querfurti Brúnó, Géza fejedelemről írott soraiban is. lásd. 4.sz. jegy­zet) 72

Next

/
Thumbnails
Contents