Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)
A vitéz a vendéghez hasonlóan teljes ellátást kapott az ispántól, amire egyrészt a korabeli analógiákból, másrészt a vasárnap megtartásáról szóló törvényből következtethetünk. „Ha valamely pap vagy ispán avagy más hivő személy valakit vasárnap ökrökkel lát dolgozni, vegyék el tőle az ökröt, és adják a várjobbágyoknak elfogyasztásra. ”52 Az elkobzott ökör valószínűleg a javadalmazáson felül került kiosztásra. A törvények alapján, a hadszervezet hierarchiájában három szint mutatható ki. A megokolatlan fellebbezésről szóló törvény szerint: „Ha valaki a vitézek közül az ő ispánja által igazságosan hozott ítéletet megvetve, a királyhoz fellebbe'z, azért, hogy ispánját igazságtalannak tüntesse fel, tíz aranypensát fizessen az ő ispánjának. ”53 A vitéz felett közvetlenül az ispánja ítélkezett, de a vitéznek joga volt közvetlenül a királyhoz fellebbezni, tehát az ispán és a király között nem volt közbenső" vezetési szint. Az egész haderő a király parancsnoksága alatt állt. Közvetlen alárendeltjei voltak az ispánok, akik a vármegyei csapatok parancsnokai voltak. Az ispán vezetői feladatát helyettesek segítségével gyakorolta. így a vármegyei vitézek közvetlen elöljárója a hadnagy volt. István második törvénykönyvében arról olvashatunk, hogy rabszolga is betölthetett ispáni funkciót.54 Ez azonban nem az ispáni tisztség elértéktelenedését jelenti, hanem sokkal inkább azt, hogy a haderőfejlesztés miatt hiány mutatkozott tapasztalt, vezetésre alkalmas katonákban. A harcok során sok volt a hadifogoly tiszt, akiből rabszolga lett, de képzett// ségénél fogva képes volt az ispáni tisztség betöltésére. Okét szolgaságuk fenntartásával helyezte a király pozícióba. 52 Uo. 27. o. 53 István király második törvénykönyve. 37. o. 54 Uo. 38. o. 71
