Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)

küdjön. Azonban, ha katonáit küldi, száz tinó büntetést kell fizetnie, ugyanis a király katonáit saját céljai érdekében alkalmazta.48 A büntetés mértéke nem sokkal marad el az emberölésért kiszabható 110 aranypensától (1 aranypensa = 40 ezüstdénár = 1 tinó). Ha a támadás vétségét vitéz követi el, 10 tinó, ha a népből való ember, akkor 5 tinó a büntetés.

Ha a fenti adatokat összevetjük más bűnökért kiszabható büntetések mértékével, mindjárt látszik, hogy a vitézek küldése milyen súlyos vétségnek számított. Még egy eset van, amikor az ispánra tinó büntetést szabnak ki, ez a feleséggyilkosság bűne. Itt az ispán büntetése 50 tinó, a vitézé ismét 10 tinó, a népből való emberé pedig 5 tinó. Ez utóbbi két kategóriánál a törvény a leányrablást is tinókkal bünteti, vitézt 10, népből valót pedig 5 tinóval. Jól látható, hogy más házának megtámadása a vitéznél és a népből valónál azonos elbírálás alá esik a feleséggyilkossággal és leányrablással. Az ispán esetében azonban a vitézek magánérdekből való alkalmazása súlyosbítja a bűntettet. Ha egyénileg követi el, akkor a király törvényei közül a béke megtartásáról szóló alaptörvényét sérti meg, ha pedig vitézeit küldi, akkor a király és a királyi javak megtartása ellen vét.

Az ispán a király közvetlen képviselője a vármegye adott hatáskörében. Azt, hogy a hadsereg tagjai a közszabadoktól eltérő jogi megítélés alá estek, további törvények bizonyítják. „ Akarjuk, hogy mindegyik úrnak legyen meg a maga vitéze, és senki se beszélje rá valamelyik vitézt, hogy régi urát elhagyja, és hozzá jöjjön, ebbók ugyanis civakodás támad. ”49 — mondja a más vitézeinek befogadását tiltó törvény. „Ha valakinek vitéze vagy szolgája máshoz szökik, és az akinek vitéze vagy szolgája elszökött, követet küld ezek visszakozására, és ezt a követet ott bárki megveri

48 Uo. 35. o.

49 Uo. 32. o.

69