Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)

esetenként családjába tartoztak azok a képzett katonák, akik képesek voltak vezetni, akár egy 10 ezer harcosból álló sereget is. A törzsekben az ezredek és az ez alatti vezetési szintek feladatait végezték. A nagyfejedelem határozta meg az igényt a kiállítandó csapatkontingens létszámára és felszerelésére vonatkozóan.

A törzsek szintjén a fejedelem egyrészt fenntartotta a saját kíséretét, mely a törzs mozgósított haderejének parancsnoki állományát és a kvalifikáltabb félkönnyű lovasságot képviselte. Az o felszerelésüket részben a fejedelem biztosította saját raktáraiból. A könnyűlovasok zöme a törzs férfitagjai közül került ki. A létszám biztosítására esetenként a rabszolgákat is besorozták.

Az állomány kiképzése csak kiegészítette azt a tudást, amelynek ismerete a mindennapi élet része volt. A lovaglás és az íj használata nem igényelt külön kiképzést, a kötelékek mozgása, az együttműködés begyakorlására a vadászatok szolgáltattak megfelelő alkalmat. A mozgósítás feltételei adottak voltak. A társadalom hadakozó rétege könnyen mobilizálta magát, a fegyverzet és felszerelés beszerezhető volt, folyamatos ellátását kiépült háttéripar biztosította. Nem tudunk róla, hogy a katonai szolgálatért a zsákmány bizonyos részén tül különjuttatás járt volna. Valószínűleg a törzshöz tartozás természetes vonzata volt a katonai szolgálat. A hadjáratok költségei elsősorban a törzsi és nagyfejedelmi szinten jelentek meg.

A nagyfejedelmi hatalom visszaszorulásának időszakában a

fejedelmek elsősorban saját fegyveres kíséretük megerősítő- *

sén fáradoztak. Uj elemet jelentett a szervezésben a külföldről betelepült vitézek alkalmazása. Ameddig csak a fejedelem kíséretében teljesítettek szolgálatot, nem jelentett gondot a felszerelés pótlása a kereskedelem útján.

64