Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)

menni és az árvákat el akarja hagyni, az árvák vagyonából semmit nem követelhet magának, csak az őt illető ruhákat.41

Géza halála után nem sokkal már megjelenhetett a rokon Koppány és népes kísérete, akik mint gazdátlan prédára vetették magukat István örökségére. Az egész galádság István szeme előtt zajlott le, és a durva somogyiak még azt is megengedték maguknak, hogy hitét gúnyolják, hű szolgáit és saját magát is bántalmazzák. Végül Veszprémben került sor a lánykérésre. Koppány és kísérete a fejedelmi szálláson mulatozott, miközben István már úton volt nyugati vitézeivel, hogy megakadályozza a frigyet. A sereg vezére Vencellin volt, István testőrségét Hont és Pázmány vezette. Minden gond nélkül sikerült rajtaütni a gyanútlan násznépen, aki ellenállt, azt könyörtelenül levágták.

Koppányi István négyfelé vágatta, és részeit kitűzette Esztergom, Veszprém és Győr kapujára.42 A negyedik részt pedig elküldte nagybátyjának, az erdélyi Gyulának, aki valószínűleg támogatta Sarolt és Koppány házasságát. Vajon melyik volt ez utóbbi testrész? Valószínűleg a fej, mivel erről a legkönnyebb azonosítani az elhunytat. Persze ez több mint feltételezés, bár az írott források nem említik, de a Képes Krónika miniatúrái sokszor beszédesebbek a leírtaknál. A képen jól látható, hogy a lefejezett Koppány testét egy bárddal darabolják, a törzsön vörös vonalak jelzik a vágások majdani helyeit. A törzs még egyben van, ami azt jelenti, hogy ezek a részek a későbbiek során azonos sorsra jutottak. A fej azonban már messze gurult, mivel ez került Erdélybe. Mivel a későbbiek során még gyakran hivatkozók a Képes Krónika miniatúráira, itt kell megjegyeznem, hogy a képek a XIV. század végén készültek így nem tekinthetők elsődleges

41 István király első törvénykönyve. IKE 32. o.

42 Képes Krónika. 98. o.

58