Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)

forrásnak, azonban esetenként gyanítható, hogy olyan információkra, szóbeszédre utal, melyet a krónika nem őrzött vagy őrizhetett meg. — Egyébként gyakorlati szempontok is a fej elküldését valószínűsítik, mivel a gesztus célja az volt, hogy Gyula felismerje István bukott riválisát. Ez egy levágott láb vagy kéz alapján elég nehéz lenne.

Szintén ez a miniatüra erősített meg abban, hogy kételkedjek Koppány és István nagy csatájában. A Krónika leírása szinte tálcán kínálta a lehetőséget a miniatüra készítőjének, hogy mozgalmas csataképet fessen a keresztény király és a pogányok harcáról. Gyula és Keán legyőzésénél élt is az alkalommal, egyedül Koppány történetét ábrázolta egy kis képen, melyen a kivégzett somogyi vezéren kívül egyetlen pogány sem szerepel, nincs csata, csak egy kivégzés.

Nem biztos, hogy Koppány Veszprémben esett fogságba. A legendák hallgatnak erről a kérdésről, a Krónika pedig azt írja, hogy Koppányi Somogybán győzte le Vencellin. Valószínűleg a veszprémi rajtaütés csak nyitánya volt a belháború- nak. Koppány innen még el tudott menekülni,- és bosszút akart állni Istvánon. Táborába sereglettek mindazok, akik nehezményezték a nyugatiak egyre növekvő befolyását és az erőszakos keresztény térítést. A háború utolsó harcai már Somogybán zajlottak és Koppány kivégzésével zárultak.

A helyzet súlyosságát jelzi, hogy a pannonhalmi apátság alapítólevelében a somogyiak ellen vívott belháború nagyobb hangsúlyt kapott, mint a korábbi bajor-magyar háború. A korabeli keresztény világ is aggódva figyelte a magyar kereszténység küzdelmét. Gerbert, a későbbi II. Szilveszter pápa 997 októberében még arra figyelmeztette a császárt, hogy nem szabad cserben hagyni a magyarokat, mert akkor a pogányság győzedelmeskedik. Novemberre azonban megérkezett a győzelem híre Aachenba is, amit ott úgy értékeltek, hogy a magyarok immár készek a római birodalomba térni.

59