Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)

A törzsszövetség intézménye egy sajátos érdekszövetség volt. A nagyfejedelem nem uralkodik a többi fejedelem fölött, mivel azok hatalmukat nem tőle vették (nem hűbéresek) és rendszerint még családi kapcsolat sincs közöttük. Szó szerint egy szövetségről van szó, melyben a nagyfejedelmi intézmény jelenti a törvényt és a döntést.

A törzsek közös érdeke legitimálta a nagyfejedelmet és tette kötelezővé döntéseit a törzsek számára. Idegen hatalommal a nagyfejedelem kötött szerződést a törzsszövetség nevében, ha valamelyik törzs a nagyfejedelem megkerülésével létesített kapcsolatot, akkor az árulásnak számított. A háború kérdésében a nagyfejedelem döntött, és ekkor minden törzs köteles volt kiállítani meghatározott erejű kontingenst, ha valamelyik nem tette, azzal az egész szövetséget gyengítette. Ha szállásváltásra került sor, a nagyfejedelem jelölte ki az új szállásterületeket a stratégiai szempontok figyelembevételével. A szállásterület azonban nem volt a nagyfejedelem tulajdona, saját hatalma növeléséhez nem használhatta a törzsszövetség haderejét.

Az az alapelv, hogy a nagyfejedelem mindenkor az Árpádok legidősebbje (szeniorátus), kizárja a törzsek közötti rivalizálást a hatalomért, de a legidősebb, így legtapasztaltabb kikötése biztosítja a döntésre és vezetésre való alkalmasságot. Az, hogy Árpád családja nagyobb vagyonnal rendelkezett, mint más fejedelmek, egyenes következménye volt a nagy- fejedelmi tisztségnek. A zsákmányból eleve nagyobb részt kapott, a kereskedelem megszervezése és irányítása is jelentős jövedelmet biztosított. Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy nagyfejedelemnek sem a törzsszövetség legnyomorultabb fejedelmét választották. Álmos nemzetsége volt a legtekintélyesebb, erről Bíborbanszületett Konstantin császár is megemlékezett.

54