Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)

A honfoglalás után a kalandozások megszervezése és irányítása fenntartotta a nagyfejedelem hatalmát. 955-ben a nyugati, majd 970-ben a keleti irány lezárulása után az érdek- szövetség bomlásnak indult. A hatalom alapja a birtokolt földterület nagysága lett. A külügyekben a fejedelmek egy része a nyugati, másik része a keleti kapcsolatokat kívánta erősíteni. A közös érdekszövetség elvesztette létjogosultságát, a fejedelmek saját kapcsolatrendszereket építettek ki.

Gyakorlattá vált az egymás birtokainak megszerzése útján való hatalomgyarapítás, és a külpolitikában létrejött a nyugati és keleti orientációjú tömb. Ha létezett is ekkor a nagyfejedelmi cím, azt szokás jogán a legidősebb Árpád örökölte volna, házasságtól függetlenül. Ha ez Koppány volt, akkor a szeniorátus jogán ő lett volna a következő nagyfejedelem, de ez nem jogosította volna fel Géza ekkor már nagykorú fiának kifosztására. A krónika szavai egyértelműen kimondják, hogy Koppány a házasság útján Géza birtokait akarta megszerezni úgy, hogy közvetlen örökösét, Istvánt megöli, így a vagyon valóban az özvegyre szállt volna és a házasság útján Koppány- ra. A levirházasság csak úgy értelmezhető, ha Géza öccse akarta volna feleségül venni Saroltot. így nem véletlen, hogy Karácsonyi János Mihályt, — Géza öccsét — azonosította Koppánnyal. Ez azonban nem valószínű, mivel Mihály nős volt, másrészt Koppánynak saját vezéri birtoka volt, tehát nem az történt, hogy Taksony birtokát Géza örökölte és az ő földjén élt Koppány, hanem Koppány a saját birtokát akarta növelni a vérfertőző házassággal. Ha a vérfertőzést szó szerint vesszük, akkor felmerülhet annak a lehetősége is, hogy Koppány Sarolt rokonságához tartozott. Koppány ősét kereshetnénk a rejtélyes Beliud személyében, aki közvetítő szerepet játszott Géza és Sarolt házasságában. A Képes Krónikában olvashatjuk, hogy: „Beliud\ aki Kulán földjét bírta, oly tanácsot és segítséget adott Géza fejedelemnek, hogy ez vette el Saroltát törvé55