Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)

1970-ben, a Szent István születésének 1000. évfordulója alkalmából rendezett kiállítás alkalmával László Gyula régész vizsgálta meg a kardot, neki pedig sikerült a keresztvas faragványait rekonstruálnia.

A kard pengéje és markolatvasa egy darabból készült, kiváló minőségű. Mindkét oldalán vércsatorna fut, amelyeknek a markolat felé eső felében „Ulfberth” felirat olvasható. A markolatgomb és a keresztvas csontból készült, mindkettőt egy-egy darabból faragták. A markolatgomb egy hármas tago- zású felső és ez alatt egy széles tagból áll. A gomb alsó lapját kivéve faragásos díszítés borítja. A keresztvas hasáb alakú, két oldallapja díszített.

László Gyula35 alaposan megvizsgálta a keresztvas csontfaragásait és a kopottság ellenére is felismerte, hogy két összefonódó sárkányalakot ábrázol. Ez az ábrázolás a normann kultúrkörbe vezet bennünket. A sárkányábrázolás nem kerülhetett rá minden fegyverre, mivel a hősök varázskardjait jelzi. A Kárpát-medencében előkerült számos normann kard közül egyedül a Szent István-kard visel magán sárkánymotívumokat. A magyarság körében nem volt ismeretlen a motívum, de az ismert fegyverek közül egyedül az ún. bécsi szablya vércsatornájában tűnnek fel sárkányalakok. A kereszténység elterjedése előtt az ilyen motívummal díszített kardot a sárkányölő hős viselte. A keresztény kultúrában a sárkány a pogányság megtestesítője lett. Gondoljunk csak Szent Györgyre, a sárkányölő hősre! A kardot birtokosa általában kapja valakitől, hogy azzal teljesítse küldetését. Emlékezzünk csak az Excalibur történetére! István nem ennyire misztikus, de fölöttébb ünnepélyes keretek között kapta meg a fegyvert. A Képes Krónika szerint 997-ben mielőtt Koppány ellen in35

László Gyula: Jegyzetek a prágai Szent Istvdn-kardról. In. Régészeti tanulmányok., 1977, Magvető.

48