Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)
„fogadj szót, fiam; gyermek vagy, gazdagságban született kis csele'dem, puha párnák lakója, minden gyönyörűségben dédelgetve és nevelve, nem tapasztaltad a hadjáratok fáradalmait s a különféle népek támadásait, melyekben én szinte egész életemet lemorzsoltam. ”33 Bizony, ez nem holmi lelkesítő szózat a csaták dicsőségéről, inkább a megfáradt katona intelme a heveskedő ifjúnak. A normann kard Prágában a Szent Vid székesegyházban őriznek egy X-XI. századból származó kardot, melyről a hagyomány azt tartja, hogy Szent Istváné volt. Ezt valószínűsíti, hogy a székesegyház 1386. évi leltárában „Szent István magyar király kardja elefántcsont markolattar bejegyzés alatt szerepel, valamint az, hogy a művészettörténeti vizsgálatok a fegyvert 1000 körül készült normann munkaként azonosították. A kardot a múlt század közepén fedezte fel a tudományos világ. Ettől kezdve számtalan tanulmány jelent meg, feltételezések tucatjaival a tárgy eredetét és szerepét illetően. 1936-ban Serédi Jusztinján hercegprímás és a Magyar 'Tudományos Akadémia megbízásából Fettich Nándor a helyszínen elvégezte a kard tudományos igényű vizsgálatát, amelynek eredménye Fettich egy rendkívül alapos tanulmányban 1938-ban az István király halálának 900. évfordulójára kiadott emlékkönyvben jelent meg,34. A kardon látható kopások alapján bizonyította, hogy nem uralkodói jelvényről, hanem a gyakorlatban használt fegyverről van szó. 33 Uo. 51. o. 34 Fettich Nándor 47
