Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)

rén is. Az egykori szállásterületekből a törzsek vezetőinek uruszágai (országai) lettek. A földterület birtoklása lett a hatalom alapja, a külpolitika terén pedig a két nagyhatalomhoz való viszony vált mértékadóvá. A keleti részek fejedelmei Bizánchoz közeledtek, míg a Dunántúlon, elsősorban Taksony, majd Géza, a Német-római Birodalommal kerestek kapcsolatot. A diplomáciai kapcsolat felvételének fontos aktusa volt, hogy az adott nagyhatalom államvallását a szövetséget kereső fejedelem elfogadta. Az erdélyi Gyula, Bizáncban keresztelkedett meg, Géza pedig I. Ottótól kért térítő papokat.

A magyarok és a kereszténység

Ha a korabeli magyarok és a kereszténység viszonyát meg akarjuk érteni, akkor az egyházat és a hitet különválasztva kell vizsgálni. A hit dolgában a legfontosabb alapelv, hogy a nem keresztény magyar, aki ősi isteneit tisztelte, nem tartotta pogánynak azt, aki más istenben hitt, és nem is akart senkit a saját hitére téríteni. Nem voltak „térítő sámánok”, a hit az egyén lelkiismereti kérdése volt.

A magyarságnak megvoltak a saját isteneik, azok, akiket már őseik is tiszteltek. Legjobban a tisztelet szó fejezi ki a magyarok és isteneik kapcsolatát. Nem hinni kellett, hanem tisztelni az istent, aki hatalmas erők ura. Ezt a tiszteletet megkövetelték másoktól is, de hitviláguk megengedte, hogy más istenek létezését is elfogadják. A keresztények hitbeli szilárdsága tisztelet ébresztett bennük és érdeklődve hallgatták a Biblia elbeszéléseit is. Jól példázza ezt Metód története, akit 882-ben magához hívott a magyar „király”. Egyesek óvták attól, hogy a meghívást elfogadja, és azt jósolták neki,

20