Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)

hogy a pogány magyarok majd megkínozzák. Ő azonban en­nek ellenére is vállalkozott az útra. A magyar fejedelem fő­paphoz illő tisztelettel fogadta. Hosszasan beszélgettek, vé­gül megölelvén és megcsókolván Metódot, gazdag ajándé­kokkal engedte útjára. Búcsúzóul még azt kérte a fejedelem, hogy a tisztelendő atya emlékezzen meg róla szent imáiban.17 Nem akadályozták a keresztény térítők tevékenységét és bizonyos, hogy többen elfogadták a keresztény tanításokat, de az ő megtérésük egyéni akaratukból történt, és nem te­kintették pogány rokonaikat ellenségeiknek. I. Ottó birodalmában az egyház a hatalom támaszává vált. Császárrá koronázása után, a kereszténység oltalmazójaként, hatalma minden keresztényre kiterjedt. A püspökök jelentős birtokok urai lettek, ami politikai hatalommal járt. Ezen kívül még az egyház rendelkezett azzal a szellemi tőkével és kép­zési apparátussal, mely az államigazgatás hivatalnoki appará­tusát fenntartotta. A Német-római Birodalom állami admi­nisztrációját az egyház működtette. 972-ben I. Ottó Itáliából hazafelé intézkedett, hogy Brúnó szentgalleni szerzetes in­duljon útba a magyarokhoz. A következő néhány évben 500 magyar előkelő hajtotta fejét a keresztvíz alá. Itt már megje­lent a következő évek keresztény térítésének egyik fontos eleme, ti. az, hogy a vallás felvétele parancsra ment, Géza diplomáciai aktust látott a megkeresztelkedésben, ezért, hogy a nyugat bizalmát elnyerje, főembereit és az előkelőket megkereszteltette. Ez a gesztus azonban nem jelentette a hit felvételét is. A nomád fejedelem hozzáállását jól kifejezi Kubilaj kán álláspontja a keresztény hit felvételének dolgában. Kubiláj kán, amikor megtudta, hogy a húsvét a keresztények egyik legnagyobb ünnepe, „maga elé hivatta a keresztényeket, ki­17 A Metód-legenda. MÉH 128. o. 21

Next

/
Thumbnails
Contents